Ruháival a nőiességet hangsúlyozta, és divattörténeti pillanat volt, amikor a második világháború után bemutatta új kollekcióját – ezzel sokak szerint megfosztva Coco Chanelt a trónjától.
Gazdag nagyiparos család gyermekeként született Christian Dior 1905. január 21-én a normandiai Granville városában. Bár szülei abban reménykedtek, hogy politikus vagy diplomata lesz, korán kiderült, hogy Diort inkább a művészet érdekli – gyerekként ruhavázlatokat készített, amelyeket aztán az utcán árult, hogy zsebpénzt gyűjtsön. Már fiatalon meglehetősen babonás volt, jósnőnél is megfordult, és állítólag a következő jövendölést kapta: híres és gazdag ember válik belőle, és ehhez a nők segítik hozzá.
Az iskola után Dior egy kis művészeti galériában dolgozott, amelyet apja vásárolt neki, ám az 1929-ben kitörő gazdasági világválság, édesanyjának és egyik testvérének halála, valamint édesapja üzletének bedőlése után kénytelen volt bezárni. Ezután Robert Piguet divattervezővel dolgozott egészen 1940-ig, amikor behívták katonának. Szolgálata végén, 1942-ben Lucien Lelong tervezőhöz szegődött, aki a világháború éveiben – más francia műhelyekhez, például Jeanne Lanvinéhez és Nina Ricciéhez hasonlóan – a német tisztek és a francia kollaboránsok feleségeit öltöztette, hogy ezzel is életben tartsa a divatipart. Ezzel egyidejűleg Dior húga, Catherine csatlakozott az ellenálláshoz, azonban a Gestapo elfogta; a ravensbrücki koncentrációs táborba vitték, ahonnan 1945-ben szabadult. A saját divatházát 1946 decemberében megalapító Christian az első parfümjét testvére tiszteletére Miss Diornak nevezte el, máig is ez a márka legnépszerűbb illata. „A nő parfümje többet árul el róla, mint a kézírása” – hangoztatta a tervező az illatok jelentőségéről.
Dior karrierjében a mérföldkő 1947-ben érkezett el, amikor bemutatta legendás kollekcióját. S hogy miért számított forradalminak? Az 1920-as években óriási változáson ment keresztül a divat, amihez a nők felszabadítójának kikiáltott Coco Chanel munkássága is hozzájárult: hatására új szabású, letisztult, rövidebb ruhákat kezdtek hordani a hölgyek. Ám jött a háborús időszak, amelyben a divat értelemszerűen háttérbe szordult, s leginkább a praktikusság, a formátlan ruhák domináltak. Majd a még kezdő tervezőnek számító Dior 1947. februárban bemutatta a New Look elnevezésű kollekcióját, és minden megváltozott. A szürke, uniformizáló évek után visszatértek a nőiességet hangsúlyozó, különleges anyagú ruhák, amelyekkel
Dior vissza akarta csempészni az életörömöt a társadalomba.
Bár stílusa kifejezetten népszerű volt mind a divat, mind a hétköznapi emberek világában, kritikát is kapott bőven. A feministák azzal támadták a tervezőt, hogy szembement a korábbi, a húszas-harmincas években jellemző felszabadító öltözködési normákkal, és ruhái visszalépést jelentettek a nők függetlenségért vívott harcában. Riválisa, Chanel is bírálta a munkáját, mondván: Dior „nem öltözteti, hanem kárpitozza a nőket”. Mindenesetre a kollekció debütálásától fogva Christian Dior szárnyalt, és Párizs a háború sötét évei után újra a divat fővárosaként tündökölhetett, jelentős részben az ő munkásságának köszönhetően. A filmcsillagok is Diort akartak hordani, így mások mellett Marilyn Monroe-t, Liz Taylort és Marlène Ditrichet is öltöztette. Utóbbi annyira ragaszkodott a ruháihoz, hogy akár filmszerepet is visszautasított volna, ha nem viselheti kedvenc tervezője darabjait. „Ha nincs Dior, nincs Dietrich” – tette egyértelművé Alfred Hitchcock rendezőnek a Rémület a színpadon című film szerződésének tárgyalásakor. Ez volt egyébként Dior első hollywoodi mozifilmje, s a követő években még számos nagyszabású produkcióhoz tervezett ruhákat.
1955-ben maga mellé vette tervezőasszisztensnek a 19 éves Yves Saint Laurent-t, aki tőle tanulta meg a szakma alapjait. Az 52 éves tervező 1957-ben az ifjonc tehetség édesanyjának már azt mondta: fiát választotta utódjának a divatháznál – ami mindenképp szokatlan gesztus volt, tekintettel a korára. De mintha érezte volna, hogy gondoskodnia kell az utódlásról: még az év őszén szívroham következtében elhunyt, s halála után valóban Yves Saint Laurent vette át a helyét.
A Dior ház reputációja azóta mit sem változott, a márkanév ma is a luxus szinonimája. Nem meglepő, Diornak mindig is a minőség volt legfontosabb, amiről 1954-ben kiadott könyvében így írt: „A minőség az elegancia alapfeltétele. Én mindig a minőséget fogom előnyben részesíteni a mennyiséggel szemben. Akár készen vásárolod, akár varratod a ruháidat, mindig a lehető legjobb minőséget válaszd, amit csak meg tudsz engedni magadnak. Mindig jobb egy jó minőségű ruha, mint két ócska rongy.”
Nyitókép és képek: AFP/Staff/Intercontinentale
Rácz egyébként azt is tagadja, hogy Sebestyén Józsefet agyonverték, ahogy az erőszakos sorozások tényét sem ismeri el. Horváth K. József írása.
Nyolcvan helyen csaptak le.
A lengyel lap szerzője nagyon bízik egy kormányváltásban.
„Újabb eladósodások elé nézünk a következő hét évben” – mondta Bóka János.
„Ha az emberek fellázadnak az ilyen erőszakos emberrablások ellen, akkor abba fogják hagyni!” – fogalmazott egy hozzászóló, miután kiderült, mi történt egy orvossal Odesszában.
Az ukrán kormány egyéves moratóriumot tervez az adóellenőrzésekre – jelentette be Julija Szviridenko miniszterelnök a közösségi médiában.
Ha Magyar Péterrel játszotta volna el ezt mondjuk Nagy Feró, mekkora felháborodás lenne akkor nem csak a hazai, de a nemzetközi sajtóban is. És teljesen jogosan.
Koncseg Zoltánról eddig talán kevesen hallottak, de most sporttörténeti sikert ért el.
